Halloween, az ősi kelta hagyomány

A Halloween, Mindenszentek, és Halottak napja a kalendáriumban egymást követik. A Halloweent, ami magyarul "mindenszentek előestéjét" jeleneti október 31. napján ünnepeljük.

Semmiképpen nem összekeverendő a Mindenszentek és Halottak napjával, amelyek november első és második napjára esnek. Míg a Halloween ősrégi kelta szellem-, démonűző szokás, az újabb keletű mindenszentek hagyományköre "csak" mintegy 1600 éves múltra tekint vissza, és a keresztény hagyományokra épül.

Fény és mulatozás? Halloween!!!

Nem véletlen, hogy a kelta eredetű Halloween manapság az eredendően keresztény ünnepekhez ragaszkodó európai országokban is hódít: hajlunk arra, hogy a komor, sötét, félelmetes, ugyanakkor unalmas téli napokat a kelta ősök hagyományait követve fénnyel, meleggel mulatozással űzzük el.

Ennek pedig elmaradhatatlan jelképe a démonűző erejűnek tartott töklámpás: a lámpa és a mécses a fény, a sötétség elleni harc szimbóluma, a gyorsan növő és hamar hervadó növény a tök, pedig a mulandóság jelképe.

Az ünnep uralkodó színe a narancssárga és a fekete. A sárga az érett gabonát és a gyümölcsöket képviseli a fekete a mágia színe.

Halloween október 31. napjára esik, és nagyon sokan összemossák az azt követő két napon ünnepelt keresztény hagyományokkal, amely végső soron - ha kicsit belemélyedünk a témába - nem is olyan meglepő. Egyfelől a kelták és rómaiak sok évezredes történetébe vesző eredetű Halloween a későbbi századokban kialakult Mindenszentek ünnepét is befolyásolta, másfelől az elnevezések is könnyen összezavarják a felületes tájékozódót: Írországban ugyanis ez az éjszaka All Hallow's Eve, azaz "Mindenszentek előestéje" nevet kapta. Ténylegesen tehát november első napja, volt az ünnepnap, All Hallow's Day, azaz "a Mindenszentek napja").

De honnan erednek és mi a gyökerük ezeknek hagyományoknak, hol és hogyan ünnepeljük ma őket?
Az első, ami a Halloweenről az eszébe jut az embereknek az a töklámpás. Talán dereng még valami kép előttünk fehér leplekbe burkolt kislányokról és csontváznak öltözött kisfiúkról is.

Jó tudni, hogy a régi angolszász hagyomány szerint nem csak a szellemekkel és tündérekkel találkozhatunk ezen az éjszakán, hanem boszorkányokkal is, ezért igen jól tesszük, ha egy fekete kakast akasztunk a bejárati ajtó elé. Továbbá ha pár kitépett tollát felaggatjuk különböző helyekre a házban, akkor még nagyobb területet biztonságossá tudunk tenni. Következő lépésként szórjunk szárított virágokat a kandallóba, hátha boszorkány a kéményen keresztül szeretne a lakásba lépni. Jobb, ha gyengítjük az erejét a virág füstjével. Sőt az sem árt, ha egy lámpással az éjszaka folyamán párszor megkerüljük a házat, hogy ellenőrizzük, minden rendben van-e. Óriási előny, ha vannak méheink, akkor ugyanis könnyebben meggyőződhetünk róla, hogy járnak-e boszorkányok a környéken: ha a méhkas fel van bolydulva, akkor biztosak lehetünk abban, hogy boszorkány ólálkodik a házunk körül.

Egyesült Államok
Amerikában, a gyarmati időszakban, a brit szigetekről bevándorló protestánsok még nem ünnepelték a Halloweent. Néhány skót és walesi ugyan megemlékezett a szülőföldje egyes babonáiról, de nem volt a szokásnak igazán elterjedt hagyománya. Ám a 19. században bekövetkezett az írországi krumpli vész, és a katolikus írek milliói vándoroltak ki Amerikába. Ők tették nemzeti ünnepé a Halloweent az Egyesült Államokban. A történetben egy különös csavar keletkezett, mert míg Európa kezdte elfeledni a mindenszentek előestéjének ünnepét, a Halloweent, addig az a tengerentúlon egyre népszerűbb lett.  Az amerikai mindenszentek-ünneplés minden egyes babonáját más országból vette át. Vagy nem is változtatott rajta, vagy egy kicsit módosította a szokásokat, de ma ez az újonnan létrejött egyveleg az alapja mára az egész keresztény világban és a Távol-Keleten elterjedt Halloween ünneplésnek.
Az ünnep a 19. századben feléledt tehát, és a tengerentúlon bukkantak fel a kelta kísértetek, és az időszakra jellemző nagy mulatságok.

A Halloween elengedhetetlen tartozéka Jack-o-lantern, azaz a gyertyafénnyel világító töklámpás, avagy Lámpás Jack. A legenda egy részeges ír patkolókovácshoz köti a töklámpás-hagyomány kialakulását. A léha életéről híres és másokat előszeretettel megtréfáló furfangos kovács egyszer az ördögöt is megviccelte, és kicsikarta tőle az ígéretet, hogy halála után lelke nem kerül a pokolra. Ezt meg is kapta, ám arra nem gondolt, hogy ettől még a mennyországba nem kerül be. A mennyből és pokolból kirekesztett Jack az ördögtől mindössze egy széndarabot kapott kárpótlásul, hogy a sötétségben megrekedt szelleme láthassa az utat. Részeges Jack a szén darabot egy marharépába tette, és azzal világított. Ezzel a furcsa lámpással a kezében kóborol a földön azóta is. A legendát átszövi a Halloween lényege: a holt lelkek ezen az éjszakán visszalátogatnak a földre, a halottak és az élők közötti határ elmosódik. Régebben a gyertyát a jó öreg Jack emlékére marharépába helyezték, de mivel az Egyesült Államokban sok, szép, nagy, sárga sütőtök terem, így szegény marharépát felváltották ezzel a sokkal látványosabb zöldséggel. A gyertya fénye megvilágítja a tökbe vájt arcot, így az kísértetnek tűnik. A régi hagyományt kissé kifacsarva nem a kint tartózkodó szellemeket szeretnénk ma már ezzel elijeszteni, hanem a házban bent tartózkodókat riogatjuk vele. Így az ablak elé kell felakasztani.

A Halloween-hez köthető töklámpás mellett az ünnep fontos szimbólumai a  macskák, denevérek és baglyok. Mindez szintén utal az ősök vallására, mert a kelták a macskákat halott embereknek tartották. Az ünnep uralkodó színe a narancssárga és a fekete. A sárga az érett gabonát és a gyümölcsöket képviseli a fekete a mágia színe.

Jellegzetesen az amerikai kultúrkörhöz köthető hagyomány, hogy Halloween estéjén jelmezbe öltözött gyerekek járnak házról házra, és "Trick or Treat!" felkiáltással fenyegetik a háziakat, ami igen-igen szabadon fordítva annyit tesz:

"Csínytevés vagy Édesség!", és arra utal, hogy megfelelő édesség ellátmány hiányában, a gyerkőcök kibabrálnak a barátságtalan lakókkal. A játékos fenyegetés elhangzása után az esetek túlnyomó többségében a gyerekek süteményt és cukrot kapnak, míg ezalatt a szüleik szórakozással mulatják e félelmetes éjszakán az időt.

Kelta hagyományok
A Halloweent az egész "nyugati világban" megünneplik. Van, ahol az ősi szokásokhoz már csak laza szálakkal kötődő világi része dominál, van ahol az ősi pogány szertartásokhoz köthető hagyományok kerülnek középpontba. Európában, a kontinensen a Halloweent követő két napon, a keresztény kultúrához kapcsolódó Mindenszentek és Halottak napja számít valódi hagyománynak.
A kelták és írek Samhain ünnepe, amit október 31-én tartottak, ihlette az egyházat arra, hogy minden szentnek tartson egy közös ünnepet. Samhain is az összes kelta istenségnek egy azon napon hódolt és a keresztény egyház is ugyanarra a napra tette a mindenszentek ünnepét. A kelták Samhain ünnepe viszont az ősi vallásokban mindenhol elterjedt általános hitből, a napimádatból nőtte ki magát.  A kereszténység nem tudta és nem is igazán akarta az emberek évezredek óta meglévő ünnepeit felülírni, ezért ünnepeit a régi napszertartásokhoz igazította.
A kereszténység előtt két fő ünnepet tartottak az európai népek; egyet május elején a "világos világ" kezdetekor, és egyet ősz végen, amikor megkezdődik a "sötét világ." Az őszi ünnep a szomorúság és a hála ünnepe volt. A napfény és a meleg hanyatlása, de ugyanakkor az aratás ideje is. Köszönetet mondtak a Napnak a melegért és fényérért, amely megérlelte a gabonát és a gyümölcsöket.
Október 31-et tartották az óév utolsó napjának is. Szerintük a szellemek, azok közül is inkább a gonoszak, látogattak el ilyenkor az emberekhez. A kelták az erdők és folyamok szellemét imádták. A patakokban, sziklamélyedésekben, völgyekben laktak az apró természetfeletti lények, akik jók és gonoszak egyaránt lehettek. Az ősi vallás követői ezekhez a koboldokhoz, imádkoztak, hogy vigyázzanak a halottaikra, nekik meg jó szerencsét hozzanak. Szertartásaikat tölgyfa ligetekben tartották, ahol hatalmas tüzeket raktak. Hittek a lélek halhatatlanságában és ezt lélekvándorlás formájában képzelték el. Azt gondolták, hogy ezen a napon a halál ura összegyűjti azoknak az elmúlt évben meghaltaknak a lelkét, akiket arra kárhoztatott, hogy egy állat testében éljenek. Ezen a napon kihirdeti, hogy a következő évben milyen alakot fognak ölteni. Úgy hitték kis ajándékokkal és könyörgéssel rá lehetet venni, hogy valami enyhébb ítéletet hozzon.
Egyes elméletek szerint nem az aratást ünnepelték ezen a napon, hanem egy még régebbi hagyományt követtek, ami az állatoknak a mezőre történő tavaszi kihajtásán, és ősszel az akolba való visszahajtásán alapult. De végső soron a két hagyomány össze is függött; beterelték a nyájakat a mezőről, és megpihentek az aratás után, ezért gyújtottak hálából tüzeket. Írországban, ahol sokáig fennmaradt a druidák, a kelták elűzött papjaitól való félelem, rengetek babona és legenda kapcsolódik az október végi ünnephez.

Ókori róma
Mikor Britannia szoros kapcsolatban állt Rómával két római ünnep is nagy hatást gyakorolt az ősi kelta halottak napjára, a Halloween-re. Az egyik Feralia ünnepe a holtak emléknapja a másik Pomonáé, amely október 31. napjára esik és ezen a napon köszönetet mondtak neki az aratáshoz nyújtott segítségért Az ő szimbóluma volt az alma, ami a mai napig elengedhetetlen tartozéka a Halloweenek. Október 31-hez, a latin istennő Pomona ünnepe is kapcsolódik..

A keresztény mindenszentek ünnepét először a 4. században tartották meg. Először egy májusi időpontot jelölt meg az egyház a szentek megünneplésére, de ezt később novemberre módosították, hogy az ünnep miatt Rómába özönlő zarándok-tömegeket az őszi termésből megfelelően elláthassák. Ugyanakkor az emberek nehezen tudtak megszabadulni a régi szokásaiktól és a halottak kultuszától. Az eltávozott lelkéért, ezért egész nap imádkoztak és miséket mondtak október végén. Így alakult ki a halottak napja, ami a keresztény naptárban november 2. napjára esik. A pogányok a halál urához imádkoztak, hogy enyhítést kérjenek meghalt barátaiknak, később a keresztények pedig azért könyörögtek, hogy az eltávozott lelkek megszabaduljanak a kínjaiktól.

Brit szokások
Az angol nyelvterületen a Halloween a mulatozás kezdete is volt. A komor, sötét, félelmetes, ugyanakkor unalmas téli napokat a kedélyes szigetországbeliek szerint nem is lehet máshogy kibírni, mint ha tivornyázással töltjük az időnket. Hagyományaik szerint a Rendbontás Urai október 31-én megkezdték az uralmukat Angliában. Álruhák, maszkabálok és italozások korszaka kezdődött ezzel. Az emberek a tűz köré gyűltek és ott mulatoztak. Ezzel űzték el a szellemeket. Az ablakok előtt süvöltöző októberi szelet könnyen vélhették a szellemek üvöltésének. A Halloween tipikusan vidéki ünnep volt, de már a tizenhetedik században, Londonban, a fiatalok Mulatságok Mesterét választottak és táncmulatságokat tartottak.