A sütemények a következő napon, halottak napja előestéjén is szerepet játszottak. Az összejövetelen halomban álltak, ebből vettek a vendégek, de cserébe imát kellett mondaniuk a halottakért. Staffordshire-ben és Shropsire-ben a szegények énekeltek a lélek-süteményekért vagy pénzért, és ígérték, hogy imádkoznak és a misén alamizsnát adományoznak a halottakért. A süteményeket lélek-, mise-, vagy somas-süteményeknek (soul-mass) is nevezték.
Végül, de nem utolsó sorban meg kell emlékezni az ünnepkör démonűző vonatkozásáról is. Egyik ilyen szokás, amely egyben az adakozással is összefügg Lancashire-ben volt honos, ahol a XIX. század elején az emberek gyertyákért koldultak, hogy elűzzék a boszorkányok gyülekezetét.
Halottkultusz, holt lelkek, gyertyaláng, adományozás, jótékonyság.mind-mind olyan fogalmak, melyek eszükbe juttatják saját kultúrának szokásait, hiedelmeit. Érdekes és érdemes megfigyelni, hogy az igazán ősi hagyományok milyen mélyen gyökereznek az emberiség kollektív tudattalanjában.
Vessünk tehát egy pillantást a jó öreg kontinens közép-keleti, avagy árnyékosabbik felén kialakult Mindenszentek és Halottak napi kultúrára! Bár Magyarországon a Halloween ünnepe csak az elmúlt néhány évtizedben vált ismertté, az időben rákövetkező Mindenszentek és a Halottak napja a régmúltból ered és az adományozással összefüggésben is meglepően hasonló szokásokat vonultat fel, mint az angolszász hagyomány. Bálint Sándor Ünnepi Kalendáriumából a következő érdekességeket tudhatjuk meg erről:
A jámborsági hagyomány a szenvedő lelkek üdvösségének ügyét a szegények, a koldusok istápolásával érezte legméltóbban szolgálni: leginkább, legünnepélyesebben temetés alkalmával és Halottak napján. Az ősi hagyomány vidékenként más-más helyi formában maradt fönt. Göcsejben a család otthonában éjszakára terítenek az elhunyt hozzátartozók számára, az ételt azután koldusoknak, szegényeknek ajándékozzák. A szegedi tájon egészen a legújabb időkig a hagyományőrző családok már Mindenszentek ünnepén fehér üres kalácsot szoktak sütni. Régi szegedi polgárasszonyok mézzel vonták be a tetejét. Ez a Mindönszentök kalácsa, másként kúdúskalács, vagy tápéi nyelven szólva kúdústuborék, amelyet délután sírjaikhoz igyekezve a temető kapujában várakozó koldusoknak osztogattak azzal a kéréssel, hogy ők is emlékezzenek meg a család halottairól.
Elgondolkodtató a hasonlóság Ruth Edna Kelly Halloween-leírása és a magyar néprajzkutató alábbi feljegyzései között:
"Hegyszentmárton baranyai magyar falucska, temploma nincs. A halottakért végzett esti könyörgés után a férfinép a harangtorony körül szokott gyülekezni, ahova a közeli házakból már rőzsekévéket hordtak össze. Meggyújtották, hatalmas lángokban lobogott, mintha a purgatórium tüze lett volna. Közben minden férfi a családjáért harangozott egy verset. Így is több óráig hangzott a harangszó. Ezután a gyülekezetből két csoport kivált és a falu két végén megkezdte a szegényeknek szánt koldulást." A férfiak ezt követően a kivilágított ablakok alá állva, imádságot mondtak, majd kopogtatás után e szavakkal léptek a házba:
Adj uram örök nyugodalmat a megholt híveknek, és az örök világosság fényeskedjen nekik!
A leírás szerint ezután előkerülnek a magukkal hozott zsákok, a gazda, gazdasszony egyikbe kukoricát, másikba babot, a harmadikba krumplit önt. Egy-két marok kender sem marad el, majd áldomást isznak.
Ennél a pontnál kicsit álljunk is meg, akárhogy is nézzük, az angolszász hagyományban sehogyan sem akart előkerülni még a télvíz közelgő idejének fenyegető hatására sem a butykos, vagy serleg, de még akár egy pohárka sem. Végre egy kevés eltérés a sok analógia között - és nagyon is jellemző!
De nézzük meg Bálint Sándor idézve, hogyan is haladnak tovább: "Így mennek házról-házra. Már éjfélre jár az idő, amikor a két csoport a még mindig lobogó tűnél ismét összetalálkozik. Az őrállók addig sült tökön, sült krumplin rágódnak. Marad még a koldulóknak is. Közben iszogatnak. Ezután az összekoldult ajándékok szabályos árverése következik. A befolyt összeg az egyházé. Tudósításunk nem szól róla, de a szokás eredeti célzata aligha lehetett más, mint a szegények, koldusok megvendégelése, megajándékozása, amelynek ellenében a falu halottjaiért, a tisztítótűzben szenvedő lelkekért imádkoztak.
Hogy mi lehet a felidézett hagyományok kontinenseken, évszázadokon, kultúrákon átívelő sommája, ami ma is érvényes? Folytassuk a hagyományt, folytassuk a közös európai és szőjük tovább saját kultúránk réges-régi szokásait: Mindenszentek és Halottak napja körül emlékezzünk meg halottainkról és azokról is, akik nálunk nehezebb körülmények között élnek!
|
